Nostalgie

Kincsként kell őrizni a szívünkben az emlékeket.

Szerelem és kálvária

Hiányzol nekem Szerelmem! Szörnyű ez az érzés. Ez most jó vagy rossz? Jó, mert tudom, hogy te is nagyon hiányolsz engem. Rossz, mert szenvedünk. Szenvedünk a szerelem miatt. Nem igazán hittem abban, hogy valaki miatt így lehet gyötrődni. Mennyi mártíromság kell ahhoz, hogy együtt lehessünk azzal, kit szívünk áhít!

  Egyedül vagyok a sötét szobában. Nem, nem vagyok egyedül. Te itt vagy velem, én meg veled. Bámulom börtönöm falát és csak arra tudok gondolni, hogy vajon most mi lehet veled. Emlékszem mikor el kellett válnuk. Halkan beszéltél. Hol a földet, hol az arcomat fürkészted és végül elmondtad, hogy mi történt. "Nem, nem a te hibád! Apudhoz kell költöznöd, de ő biztosan nagyon szeret téged!" Ideges voltál, csalódott és reményvesztett. Azt hittük elveszítjük egymást. De nem, nem! Mi mindig itt leszünk egymásnak.Találkozni is fogunk, csak nem tudjuk, hogy mikor. Egy-két holdtölte és biztosan látni fogjuk egymást. "Örökké a játékbabád leszek!" Rám nézett, hitetlenkedve. "Ez nem játék. Ne merjen téged senki játéknak használni.Az angyalokkal nem szabad játszadozunk.."

  Az utolsó csók, utolsó pillantás...és fel kellett szállnod a buszra. El kellett engednem a kezedet, pedig örökké akartam fogni. Felszálltál. Kerselek, kutatlak, hová tűntél? Mint egykoron, mikor először randevúztunk. De most, ez az elválás! Tűrnünk kell ezt a fájdalmat. El kellett indulnia a busznak. Könnyek voltak a szembe. Nem bírtam visszatartani a sírást, és szörnyű zokogásban törtem ki. "Ne menj el babám! Ne menj el. Hadd menjek veled!" De nem hallottad. Aztán sírunkat elnyelte az éjszaka.

  Az az egy hét, ami ezután következett, kibírhatatlan volt. Szomorú voltam és álmatlan. Éjjelente azon tűnődtem vajon alszol-e most? Jól alszol-e? Sokat kell-e tanulnod? Hiányzok-e, gondolsz te most én reám? Ha tudnánk, hogy mennyit gondolunk egymásra! Nem lenne szükség szavakra sem. Sírtam bánatomat Nórának, Ginának, fűnek, fának. Úgy éreztem, és érzem még most is, senki nem értett meg és most sem ért meg minket.

  Ha valaki megkérdezné, hogy mihez hasonlít a történetünk, azt mondanám, hogy egy szerelmes ballada. A főhősök reménytelenül küzdenek a többi szereplővel szemben. 

  Egyik éjjel azt álmondtam, hogy megcsókolsz. Olyan valódinak tűnt, azt hittem ott vagy mellettem. Rám jött az érzés, hogy velem vagy. Nem bánthat senki és semmi. Teljes a nyugalom. Csók, csók, csók!A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív. Mintha megtörtént volna. Aztán ahogy jött az álom, úgy szállt el, nekem meg bele kellett nézni a tükörbe és mondani, hogy csak képzeltem.

  Tudom, hogy szenvedsz. Szenvedsz a hiányomtól. Szerelmesek vagyunk. Ezen a szülők sem tudnak változtatni. Az egyetlen módja, hogy elkerüld a szenvedést az lenne, ha elutasítanád a szerelmet. Mi nem utasítjuk el. Szomorúak vagyunk, mert a rózsák közt tüskék vannak, de boldogak, mert a tüskék közt pedig rózsák vannak.

  A szerelem, ahogy egy perzsa bölcs mondja, voltaképpen nem más, mint egy olyan betegség, amely ellen senki nem akar védekezni. Akit egyszer megfertőz, az többé nem akar kilábalni belőle, aki benne szenved, az többé nem akar meggyógyulni. Mi nem akarunk és nem is fogunk meggyógyulni.

  És hogy vártuk azt, hogy megint láthassuk egymást! Izgultunk, mint az elsőn. Mennyire boldogok voltunk! Hogy örültünk egymásnak! Mennyitnevettünk..aztán megint egy hét hiány.

  Minél több a szenvedés, annál erősebb a szerelem. A veszély csak erősíti a szerelmem, fokozza, megfűszerezi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van. Még szebb életet hagysz magad után, mint amilyet elkezdtél. A mennyország visszavisz, rád néz, majd így szól: Csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig a szerelem.
 

 2009.12.06.                                                                      Orsolya

Késő délután

 
  Október 23-a van. (ekkor írtam. a szerk.) Két napja volt a névnapom. Zongora órákat kértem, helyette három különböző gyöngy-utánzat karkötőt kaptam. Szülők! Pedig én annyira szeretnék zongorázni! Azok a mozdulatok, azok a hangok! Én is olvasni akarom a kották titkosírását. Mindig is csodáltam a zenészeket.
  Késő délután van, majdhogynem este. Mi lesz a vacsora? Anyuék hideget fognak enni. Mint mindig. Én persze pedig meleg ételre vágyok. Apám bejön kintről és kést kér. Almát vág a nyúlnak. Anya is a konyhában van. Az ebéd készítése után megmaradt tányérokat és edényeket rendezgeti. Tipikus hétvégi délután.Unatkozok. Öt perc múlva hat óra. Na olvasni is kéne! Légy jó mindhalálig. Első fejezet. Misi most mit is akarsz? Vedd meg a könyvet. Olvasni jó dolog! Mi az? Megbántad? Sose bándd a könyveket! Csak hasznodra válik.

  Anyu, Apu, mit sugdolóztok ott? Nem csináltam semmit! Tényleg..Hogy mi történt azzal a kesztyűvel? Nem tudom. Na jó én égettem ki, még a múlt hétem. Levest csináltam és egyszer csak azt látom, hogy ég. Véletlen volt! Miért rejtettem el? Hát őő..nem is tudom. Bocsánat.

  Hol is tartottunk Nyilas Misivel? Á, hagyjuk. Nem érdekel. De Orsi! Kötelező olvasmány, és szünet után az első irodalom órán be kell adni az olvasónaplót. Nyilas Misi..hagyjuk egymást békén jó? Agatha Christie-t szeretnék olvasni. Vagy a Nero, a véres költő. Azt még be sem fejeztem. Majd Misi után. Akkor végig olvasom azt az ötven oldalt. De az a baj vele, hogy olyan kicsi betűkkel van nyomtatva, hogyha fél óráig olvasom elkezdenek összefolyni a szemem előtt. Anyám is olvas. Ő ujságot, a Nők Lapját. Mindig mondja, hogy nincs rá ideje, meghogy hadd olvassa már végre. Apu tanul. Holnap vizsgája van az egyetemen. Egyszer bevitt magával. Régi épület, csak úgy árasztja magából a tudást. Annyi épületen szárnyon és folyosón egy lépcsőn mentünk végig, hogy a végén már nem találtam a kijárat feliratot.

  Egyszer majd én is az egyetemen fogok tanulni. Most is nagyon okos vagyok, de senki sem hiszi el, talán azért mert megsem hallgatják az előadásomat. Nem is érdekli őket egyiptom.

  Képzeljék el, hogy egy ilyen újságcikk jelenik meg a lapokban:"Tegnap egy érhetetlen és nagyszerű előadás kápráztatta el az egyiptológiai tanszék tanári karát és az országunkba látogatóba érkezett Mubarak egyiptomi miniszterelnököt és Dr. Zahi Hawasst az egyiptológia nagyját. Egy fiatal hölgy, alig 14 éves,akiről mindez idáig senki sem tudott,(itt az én nevem következik), jelent meg a dobogón s >Egyiptom morális értéke< című előadásában tökéletes francia nyelvben, felvilágosította az embereket ennek a >lenyűgöző országnak< a kultúrális és hétköznepi értékeéről. Dr. Hawasst annyira meghatotta a beszéd, hogy esedezett a Mademaisoellenek, hogy hadd ő tanítson még neki, és hogy ő is tanuljon a lánytól. Az ifjú egyiptológus csak ennek a hatására csak szerényen és nyugodtan mosolygott. Ezután odalépett a dobogó közepén álló zongorához, és csodálatos Haydn szonátát játszott el."
  Késő délitán van, majdnem este. Anyu olvas, apu tanul. Cicám, hol vagy? Cicc, cicc. Nefertiti merre bujkálsz? "Kiment ,ne keressed."
  Mi ez a morgás?-a hasam. Éhes lennék? Hiszen most ettem meg egy satát készítésű csokis sütit. Az első, amit egyedül csináltam. Jaj..éhes vagyok! Mindjárt vacsora, addig csak kibírom.

2009.12.05.                                            Orsolya

Vörös rózsa

  Udvarlómtól rózsát kaptam. Amikor először találkoztunk. Kedves, hogy gondolt rám. Az illata más volt mint egy átlagos rózsáé. Ennek szerelem illata volt. Hiszen az illat megmarad a rózsát adó kézből.
  A lányok szeretik ha így kényeztetik őket. Az a boldog érzés, mikor meglátom kezében a rózsát! Odamegyek hozzá, köszöntjük egymást és ő felém nyújtja az ajándékot. Elmosolyodok, ő is mosolyog és elvesztek egymás tekintetében. Ahh!...Hirtelen nem is tudja,mit mondjon. Zavarban van. Én is. Elfogadom, lehajtom fejemet és megszagolom. Akár egy szerelem kezdete is lehet.
  Ez jellemzi a fiút. Figyelmes, kedves és nagyon küzd értem, hiszen ugye a vörös rózsa a szerelem jelképe. Minden színdarabban, filmben, az életben a férfi rózsát ad a nőnek.A bogáncs rózsát sose fog teremni. Minden nő és fiatal, szerelmes lány vágyik arra, hogy virágot kapjon. Már-már elvárás. Pedig nem kéne annak lennie. Úgy is mondhatnánk természetes, mint ahogy az idejét múlt szerelmesvers írás. Pár éve az volt "kötelező". Vajon a rózsa adás ís erre a sorsra jut? Bár, ha jobban belegondolunk, kevesen adnak virágot az ellenkező nemnnek.
  

  Ott állunk egymás karjaiban, egyik kezemben a rózsával, a régi vidámparkban. Romos. Helyenként a fű utat tört magának az aszfalton. Fejünket egymásra hajtjuk. Az első közös szerelmes ölelés együtt.Átjár a nyugalom. Úgy érzem nem bánthat senki és semmi. Megvédjük egymást."Kapok puszit?" Megdöbbenek.

Fiú, hiszen te nem puszit szeretnél, hanem csókot! "Nem, nem kapsz. Még nem szeretnék adni." Meglepődött. Megértette, hogy ezzel én most mit akarok mondani. Nem értem, mért gondolta azt, hogy 3 óra beszélgetés után majd kap... Nem, nem kap.Miután elmondtam neki ezt a mondatot valami nagyon furcsát éreztem, amilyet eddig még nem. Ez nem rajongás volt. Valamiféle tűz. A szerelem tüze.

Beszélgetünk, közben a tó körül sétálunk. Mit csinál ez? Átkarol? Jaj..keze a derekamon van. Szemöldökömet felháborodva összehúzom és ránézek. Ő is rám néz. Ez a tekintet! Rögtön meg is bocsájtok, és arcomra újra visszatér a mosoly. Együtt nevetünk egymás humoros történetein. Olyan szép szeme van... annyira kedves...ó igen, az én agolóráim unalmasabbak. Ő is annyira szenvedélyes..

Már el is telt ennyi idő? Ne, ne menj el! Maradj még! "Mennem kell, apám mérges lesz. Ő ügyvéd." A dédipapám, a Virágh nagypapa bíró volt. De ez mellékes. Elszomorodok, hogy mára ennyi volt. Csak azt mondom "Megértem, hogy menned kell!" Ó jaj! Már sötétedik? Harangoznak. Hiszen még csak hat óra! Máris sötét van? Nekem is rohannom kell. Elköszönünk, ő felszáll a buszra. Nézzük még egymást. "Ó, ne menj el!" De ezt már nem hallja. A virágba kapaszkodok. Elment. El kell indulnom haza. Bárcsak még mindig velem lenne!

2009.12.05.

                                                        Orsolya

Hajnalban

Jaj..mi ugrott rám? Anyu, ma szombat van, nem fogok felkelni! Mi ez a hang? Mi ez, mi ez?...Molnár Orsolya!Kezdjük.Tanár úr kérem elemzése. Ööö..Kartinthy diáktípusai örök érvényű fiatalok, nem egy-egy személyiség, hanem gyerektípusok,1916-ban jelent meg, eredetileg 16 írás szerepelt benne..műfaja humoreszk...

 Mi ez, mi ez? Ne taposs a hajamon! Ó kiscicám..mit csinálsz te itt? Hiszen te fázol! Gyere gyorsan! Ide be a takaró alá. Így. Jól van, jól van barátom. Nekem dorombolsz? Nyolc óra? Csak? Akkor még aludhatunk egy kicsit..Húha! Világosabb van. Cicám mindjárt leesel az ágyról. Már megint mély álomba merültél.

 Óvatosan keljünk ám fel, nehogy felébredj!..Így! Meg is vagyunk. Nyújtózás..Még egy picit visszefeküdnék. Inkább a televízió elé, hátha az felébreszt. Leballagok a lépcsőn.Tea vagy forrócsoki? Ma inkább forrócsoki. Felrakom a vizet. Mint mindig most is hallom a mondatot "Orsi, a vitamint nehogy elfelejtsd!" Négy felé vágom.Túl nagy! Hogy adhatnak gyereknek ekkorát? Hiszen az majdnem akkora mint egy kavics! Úgy érzem magam mint a szavannán a strucc mikor köveket eszik. Brrr! Még fázok is! Miért nem forr már végre a víz? Ah!  Már megint rosszat kapcsoltál be!

Kezdjük újra. A bal alsóra kell tenni a kannát, akkor a..melyiket is? Igen a második gombot el elforgatni!Huppanjunk le a tévé elé! Dinoszauruszok története? Hol érdekel ez? Forr a víz. Megis van..a jó finom forrócsokoládé! Mielőtt beleszürcsülök meg kell illatozni. Ahh, ez az illat! De még az íze..ez forró! Jaj a nyelvem! Kiteszem egy kicsit az ablakba. Leülök a szófára és bekapcsolom a tévét. Mégsem kell, kikapcsolom.

Nézzük csak, mit is kell ma csinálnom. Délután megyünk keresztanyához. Akkor keveset kell ebédelni, mert biztos lesz sütemény, és ő nagyon jókat szokott csinálni. De még délelőtt hajat is kellne mosnom, lassan olyan lesz, mint a seprű. Amúgy is ősz van, hideg, fúj a szél, felhős az idő.Ilyenkor legjobb fürdés. Nem igaz? Ahogy ásztatjuk magunkat és átadjuk magunkat a gondolatainknak. Csuda jó érzés! Tanulnom nem kell ma? Hétfő, angol. Abból felelni fogok.Rajz. Na azt nem tudom, bár Piroska nénit úgysem láttam az elmúlt egy hónapban. Lehet, hogy kiderült, hogy földön kívüli, és vissza vitték.De jó lenne! Történelem. Világ válság, 1929-1930. Hú azt meg kell tanulni jól,ezzel a tanárral nem érdemes pikkre játszani. Matematika. Remélem kiosztja a röpdolgozatot.Ének és nyelvtan. Azokból nem tudom. De hát..nem is kell tanulni..szünet van!! És most egész hosszú! Amier!(imádom, fr.) Már fél tizenegy? Sietnem kell a hajmosással!

2009.12.05.                                                    Orsolya